Kövércsütörtök, süketvasárnap

Szóról szóra

A farsang régtől fogva a lakodalmak ideje, ezért aztán a vízkeresztet követő vasárnapokat így is nevezték: első menyegzős vasárnap, másod menyegzős vasárnap...

A farsang utolsó harmadfél hete egykor már a böjti előkészület időszaka volt, a régi kifejezés szerint böjtelő. Mivel ez leginkább februárra esik, innen a hónap régi elnevezése: böjt elé hava, böjtelő, majd márciusnak böjt más (második) hava, másként böjtmás. A böjtelő vasárnapjainak nevei: hetvened-, hatvanad- illetve ötvenedvasárnap. Görög katolikusoknál más böjti hagyományaik folytán hatvanadvasárnap a húshagyóvasárnap, az utána lévő héten már megkezdték az enyhébb böjtölést, amely a következő vajhagyóvasárnap múltán vált teljessé: a hús mellett semmiféle más állati terméket, így tejes ételeket, vajat, tojást sem fogyasztottak.

A farsang utolsó csütörtöki napjának neve kövércsütörtök, de a moldvai csángók halottak húshagyata, halottak csetertekik néven is emlegetik. Ezen a napon jó ételeket szoktak főzni, fánkot sütnek, és este Isten nevében ajándékul adják a szegényeknek, akik imádkoznak a család halottaiért, de azért is, aki az ajándékot vitte. E szokás valaha általánosan elterjedt lehetett, de ahol már elfelejtették, ott az elnevezésnek más jelentést tulajdonítottak: ezen a napon jó zsírosan főznek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak így számíthatnak az új évben bő termésre, kövér disznóra.

A farsangi időszak három utolsó napja a farsang farka, farsangháromnapok, háromnapok, illetve húshagyó, húshagyat, a legvidámabb, legzajosabb mulatságok ideje, mielőtt megkezdődik a negyvennapos böjt.

Hamvazószerda a templomi hamvazásról kapta a nevét, de hívták böjtfőszerdának, böjtfogadószerdának is. A következő napnak beszédes neve van: zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök, kisfarsang, illetve csonkacsütörtök néven is ismerik. Ezen a napon felfüggesztették a böjtöt, és megették a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen. Utána viszont szigorúan betartották a böjti előírásokat, sőt, egyesek még a közelmúltban is egészen kemény penitenciát fogadtak: nagyböjt egész ideje alatt csak negyvenszer, azaz naponta egyszer ettek, naplemente után. Ezt hívták negyvenelésnek.

A nagyböjt heteinek és vasárnapjainak is saját elnevezései voltak. Az első hét (hamvazószerdától kezdve) a csonkahét vagy húshagyóhét, vasárnapja csonkavasárnap vagy böjt elő vasárnap. Második vasárnap: böjt másod vasárnap vagy nevetlenvasárnap. A harmadik böjt harmad vasárnap, böjtközépvasárnap, fébűtvasárnap - utalva a böjti időszak félidejére. Görög katolikusoknál ez a kereszthódoló vasárnap. Ezen a napon vecsernye után fölkeresték az útszéli, határbéli kereszteket, ahol közös ájtatosságot tartottak.

A rákövetkező szerdát is külön névvel illették: böjtközépnap, böjt dereka, félböjtszerda. A negyedik hét neve: sükethét, süketvasárnap. Guzsahét, guzsalyütővasárnap megnevezése arra utal, hogy az asszonyok befejezték a télen végzett szövés-fonást, mert tavaszodott, kezdődött a mezei munka. Ötödik a feketehét, feketevasárnap. E naptól a feltámadási szertartásig a templomi feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín lepellel takarták el, talán a nap evangéliumával összefüggésben: "Jézus azonban eltűnt, és kiment a templomból." Odahaza is fekete kendővel, ruhával takarták le a szentképeket.

Hatodik a virághét, illetve virágvasárnap, amelyet a nagyhét követ.

N.J.