Egy nagy királynő szolgálatában

Látogatás az Aquincum Orgonagyárba

A Rieger testvérek az 1860-as évek végén a felső-sziléziai Jägerndorfban (ma: Krnov - Csehország) alapítottak orgonakészítő gyárat. Az anyavállalat - az Osztrák-Magyar Monarchia növekvő hangszerigényének kiszolgálására - 1894-ben a magyar fővárosban is létrehozott egy részleget. Itt kezdetben a Sziléziában készült alkatrészeket állították össze, de a sikeres vállalkozásból hamarosan önálló gyár lett. Ezen a területen a Rieger mellett csak a pécsi Angster cég büszkélkedhetett hasonló hírnévvel. A vállalkozás működésének hullámvölgyeit elsősorban a világháborúk és a politikai viharok okozták. Az orgonához szükséges jó minőségű alapanyagok (fa, ón, ólom) egyszerre hiánycikkek lettek, mert a világégés idején hadászati célokra használták azokat. Az egyházművészet terén e korszak nagy "vesztesei" minden bizonnyal a harangok és az orgonák voltak. Békeidőben a helyreállításhoz és a pótláshoz sokáig nem álltak rendelkezésre megfelelő alapanyagok. A hangszerek sem hangzás szempontjából, sem esztétikailag nem nyújtották már azt az élvezetet, amit azelőtt. Az orgonagyár a második világháborút követő államosításig viselhette a Rieger nevet - jóvátételként szovjet tulajdonba került. Bár a cég folytathatta az orgonák gyártását, a fennmaradásért meg kellett küzdenie. Az egyház elvesztette javadalmai nagy részét, így egyre kevesebb lett a megrendelés. A javításokra is alig nyílt lehetőség, nemhogy új hangszerek építésére. A szomorú helyzet egészen a hetvenes évek közepéig tartott. A nagy áttörés 1976-ban következett be, amikor a Kovács Gábor irányítása alatt álló cég - akkor Aquincum Orgonaüzem néven - két igényes kivitelű, mechanikus házi orgonával jelent meg a Budapesti Ipari Vásáron. Az időközben újra magántulajdonba került üzem azóta folyamatosan kapja a megbízásokat itthonról és külföldről egyaránt.

Tótszerdahely új templomának orgonája

Az elmúlt évtizedek nemcsak az orgonagyár, hanem a hangszer történetében is számos fordulatot hoztak. Az orgonareform-mozgalom terjedésének köszönhetően a pneumatikus, illetve a modern elektromos hangszerekkel szemben a tradicionális (egységesebb, nemesebb) mechanikus orgonák lassan visszanyerték korábbi megbecsülésüket és rangjukat. A stílus szempontjából hol a barokk, hol a romantikus hangzású orgonák lettek népszerűbbek. Az Aquincum Orgonagyárban mindkét stílusban készítenek hangszereket, amelyeket mind a mechanikus rendszerre "adaptálnak". A felkérések többsége ma már új hangszerek készítésére szól. Örömteli tény, hogy egyre több egyházi (és világi) intézmény tartja fontosnak, hogy művészi, új orgonák épüljenek.

A rendszerváltást követően más jellegű problémák merültek fel. Az egyházi épületek fokozatos visszaszerzése ugyanis nem hozta magával automatikusan az egyházi kultúra újbóli fellendülését. Az egyházi zene elvesztette korábbi súlyát, kevés a kántor, a képzett egyházzenész, akik értő "gazdái" és használói lehetnének ezeknek a hangszereknek. Sajátos helyzet alakult ki, ugyanis az orgonaépítő szakma sokszor az igények előtt járt és jár. Az egyházművészetben elterjedt a "majdnem olyan, mint az igazi" látásmód, ami nem a minőséget tekinti elsődlegesnek. Megelégszik azzal, hogy az igazi értéket valami "hasonlóval" pótolja. Így tűntek fel a templomokban a külföldről behozott elektromos orgonák is. A vállalkozás számára tehát részben missziós feladat az európai "orgonahagyomány" feltámasztása és életben tartása.

Nyugat-Európában nagy becsben tartják a mechanikus orgonákat. Erről többször is megbizonyosodhattak a cég dolgozói, amikor külföldi útjaik során a régi és új függesztett mechanikás hangszereket tanulmányozták egy-egy nagyobb hazai megbízás teljesítése előtt.

A zirci apátság orgonája

A teljes hangszer az orgonagyárban készül - itt tervezik, állítják össze és hangolják, hogy aztán darabokra bontva, gondosan becsomagolva innen vigyék el végleges helyére. A kétszintes gyárépület műhelyeiben tizenöt-húsz ember dolgozik folyamatosan. A helyiségekben faipari, fémipari és mechanikai munkák zajlanak. A számítógépek segítségével megszületik a pontos tervrajz, majd az asztalosműhelyben készül a játékasztal, a szekrényzet és a négyszögletes fasípok sora, máshol szélládákat állítanak össze, a sípműhelyben pedig ott sorakoznak félkészen az ónötvözetből öntött hangolható fémsípok. Mit lát az ember? Mesterségbeli tudást, precizitást, szépérzéket, figyelmet, fegyelmet és kellő alázatot. Csak így lehet szolgálni a hangszerek királynőjét...

Pallós Tamás