2003. március IV. évf. 3. szám
 vissza
a főoldalra  |
|
Fülbe való
Bobby McFerrin 
Bobby McFerrin azok közé a hivatásos zenebohócok közé tartozik, akiket a legnagyobb áhítat mellett illet ez a titulus. Zenéjét csak nagy körültekintés mellett érdemes betenni a lejátszóba, ugyanis ha egyszer megszólal, akkor fennáll a hangszórók mellett ragadás veszélye. A pár éve a slágerlisták élén feltűnt fiatalember a legegyszerűbb eszközök segítségével – gyakorlatilag egy szál mikrofonnal – is képes olyan zenét csinálni, ami lebilincseli a közönségét. Bobby legújabb lemezén is ilyesmit csinál: trillázik, mellkasán a kezével ütve ritmizál, kedves humora vigasztal, és közben olyan éterien lebegő világba varázsol el különleges ellenpontjaival, ahova csak nagyon kevesek képesek kalauzolni a zenehallgatót. A lemezen világklasszis dzsesszelőadók működnek közre, akik közül legalább a billentyűs Chick Corea és a dobos Omar Hakim nevét feltétlenül érdemes kiemelni.
Offertórium – 
A gregorián dallamok szépségét talán nem szükséges bemutatnunk az Új Ember Magazin hasábjain. A dallamok egyszerű, mégis szerteágazó szépsége a múlt évezred legelején éppúgy áhítatra hangolta az emberek lelkét, akárcsak napjainkban. A Hungaroton nemrég megjelent tematikus lemeze az offertóriumi gregorián dallamokból mutat be bőséges válogatást. A programot kiegészítik Palestrina hasonló funkciójú, de immár többszólamú a capella darabjai. A mise felajánlási részének elején, a kenyér és a bor előhozatalánál, az adománygyűjtésnél az egyházi zene helyet talált magának a dicsőítések kifejezésére. Az offertórium sajátos, liturgia-közti helyzeténél fogva az előadók itt szabadabban kifejezhették vallási elkötelezettségüket, sokszor a misztikusokra emlékeztető, szenvedélyes megnyilvánulások kíséretében szólaltak meg dallamok, amelyek közül sok származik bizonyítottan az őskeresztény időkből. A kiadvány egyes felvételeit Dobszay László értékes kommentárjai egészítik ki.
Lantos Zoltán 
Lantos Zoltán hegedűjátékának különlegessége, hogy miután megszerezte diplomáját a Zeneművészeti Főiskolán, kilenc évig tanult ösztöndíjjal klaszszikus indiai zenét Delhiben. Lantos három zenei nyelvet olvaszt egyre organikusabb egységgé játékában: az indiai zene gyémántkeménységű harmóniáját, burjánzó díszítettségét igyekszik a magyar népzene sűrített, balladisztikus tömörségével és a dzsessz „szabadszájúságával”, improvizáló természetével együtt megszólaltatni. Így esik, hogy témái hol szinte néhány hangból álló dallamfoszlányból, annak ismételgetéséből állnak, hol a legkedvesebb népdalainkat idézik. Szólói rendkívül plasztikusan öltenek formát, keletet járt utazók számára hindu vagy buddhista épületek impozáns homlokzata jelenik meg ezeket hallgatva. Zenészpartnerei ugyanilyen első osztályú művészek hangszerükön: Dresch Mihály szaxofonja nélkül nem létezne magyar ízű dzsesszzenélés; Juhász Gábor intellektuális gitárstílusát magyar szakkritikusok a legjobbnak ítélték, és a rangos Gramofon-díjjal tüntették ki.
Jordi Savall 
Napjaink egyik legnagyobb formátumú régizenei előadója, Jordi Savall újabb lemezén a Mozart előtti Salzburg legnépszerűbb zeneszerzőjének két gyűjteményét mutatja be. Heinrich Ignaz Franz von Biber gáláns és rövid rokokó kamaraműveinek ciklusa, az 1673-ból származó Battalia a korszak egyik utolsó zsánerdarabja. Biber a salzburgi udvar farsangi ünnepségére szerezte ezt a művét, amely jól érzékelteti a kor divatját, amikor a zenében minden olyan zaj hangszeres imitálása megjelent, amely a korabeli mindennapokban tapasztalható volt. Biber Rekviemjének első felvétele a Salzburgi Ünnepi Játékok idején elhangzott hangversenyen készült. A mű a rokokó és a bécsi klasszicizmus határmezsgyéjén született. Érdekes, hogy gyakori és fontos szerephez jutnak az ütőhangszerek, amelyek ezután nem sokkal drámai gyorsasággal eltűntek az európai zenéből. Napjaink egyik legnagyobb formátumú régizenei előadója, Jordi Savall újabb lemezén a Mozart előtti Salzburg legnépszerűbb zeneszerzőjének két gyűjteményét mutatja be. Heinrich Ignaz Franz von Biber gáláns és rövid rokokó kamaraműveinek ciklusa, az 1673-ból származó Battalia a korszak egyik utolsó zsánerdarabja. Biber a salzburgi udvar farsangi ünnepségére szerezte ezt a művét, amely jól érzékelteti a kor divatját, amikor a zenében minden olyan zaj hangszeres imitálása megjelent, amely a korabeli mindennapokban tapasztalható volt. Biber Rekviemjének első felvétele a Salzburgi Ünnepi Játékok idején elhangzott hangversenyen készült. A mű a rokokó és a bécsi klasszicizmus határmezsgyéjén született. Érdekes, hogy gyakori és fontos szerephez jutnak az ütőhangszerek, amelyek ezután nem sokkal drámai gyorsasággal eltűntek az európai zenéből. H. Magyar Kornél |
|
|
Nyomtatóbarát változat
Cikk küldése
|
