Bizalom, szolidaritás, szeretet

Lelket adni Európának

Tomas Halík cseh katolikus pap és szociológiaprofesszor azok közé tartozik, akik az Európai Unió bővítésének küszöbén keresik Európa "lelkét". A politikailag kettéosztott Európa keleti felében nőtt fel polgári családban, a hivatalos ideológiától és a keresztény hittől egyaránt távol.

A keresztény hitre akkor talált, amikor a "prágai tavasz" után a kommunista rendszer eltávolította egyetemi előadói állásából. A kereszténységben nemcsak hitet, de hivatást is talált. A csehszlovákiai "földalatti" egyház keretei között tanult teológiát, és 1978-ban Erfurtban szentelték pappá. Tizenegy éven át lelkigondozóként dolgozott alkohol- és drogbetegek között, s részt vett az egyházi és szellemi ellenállásban. Ma szociológiát tanít a prágai Károly Egyetemen, és a Cseh Keresztény Akadémia igazgatója.

Amikor lehetősége adódott Indiába utazni, egy buddhista kolostorban töltött néhány hónapot, később az Egyesült Államokban is tapasztalatokat gyűjtött. Ezen élmények birtokában kezdte keresni a választ, mi az, ami Európát azzá teszi, ami? Az ő gondolataiból kiindulva keressük most a választ: miben áll Európa "lelke"?

Eltérő vélemények vannak arról, hogy keleti irányban meddig terjed Európa. Újabban - Charles De Gaulle és főleg II. János Pál pápa nyomán általánossá vált az a szemlélet, hogy az Uralig. De ma is vannak, akik azt vallják: addig, amíg a nyugati kereszténység. És mikor kezdődött történelme? A népvándorlás idején? Az új népek megkeresztelkedésével? Vagy a frank birodalommal? Ebben is eltérnek a vélemények. Talán még inkább vitatott, hogy melyek azok az "európai értékek", amelyekre oly szívesen hivatkozunk? Az általános emberi és keresztény értékeket mi teszi végül is európaivá? Ezek a kérdések inkább azt mutatják, mennyire nem egységes Európa megítélése, Európa fogalma. Másképp fogalmazva: ezek a vitatott kérdések Európa "lelkét" érintik, szellemét, történelmét, hitét, erkölcsi értékeit.

Európa sokféle. Valaha nem így volt, de ma Európa lelki egysége olyan álom, melyet akkor idézünk fel történelmi emlékezetünk mélyéről, mikor béke és kiengesztelődés után vágyakozunk. Ilyen pillanatokban hivatkozunk közös európai örökségünkre.

Halík professzor gondolatait folytatva fel kell tennünk a kérdést: Vajon vissza lehet-e hozni azt a lelki egységet, amely a középkorban jellemezhette Európát, és milyen egység volt az?

Színes egység, sokféle nép, vérmérséklet, éghajlat - mai szóval mondhatnánk: a különböző régiók - egysége. Mi fogta össze, mi egyesítette mégis Európát? Sokáig a latin nyelvű kultúra, de még hosszabb időn át a keresztény hit. Nem csupán álom ma már ez az európai egység? Nem éppen ezért lett az Európai Unióból inkább csak gazdasági közösség, "belső piac", mert a többi csak álom?

El kell indulnunk egymás felé. Az első és legnehezebb lépés még előttünk áll. Meg kell ismernünk és össze kell hangolnunk történelemkönyveinket, saját történelmünkben felismerni értékeink mellett bűneinket is, más nemzetek értékeivel és bűneivel együtt. Kik volnának erre a legalkalmasabbak, mint azok a keresztény szellemi emberek, akik képesek lelkiismeret-vizsgálatot tartani? A piac törvénye az érdekérvényesítés. Erre nagy szükség van, mert az EU-ban nem diktálnak, hanem keményen tárgyalnak, kompromisszumokat kötnek egyenrangú államok. - Európa "lelkét" azonban nem kompromisszumok alakítják, hanem az egymás megismerésén alapuló bizalom, az a szellemi-lelki szubszidiaritás (kölcsönös kisegítés), mely értéket ad a maga kultúrájából, és értéket becsül a másik nemzeti kultúrában.

Sok szó esik arról a jogos igényünkről, hogy az Európai Unió alkotmánya említse meg az Istenbe vetett hitet és kereszténységet Európa szellemi gyökerei között. Kevesebbet beszélünk erről a bizalomról, kölcsönös segítésről, szolidáris szeretetről, mely ma élő keresztény hitünkkel járhatná át Európát, és az emberszerető és az embert szabadnak teremtő Isten jele a történelemben.

Ezért miénk a felelősség!

Rosdy Pál