Kollégiumok

A remény oázisai

Élmény és tanulás

A hazai egyházi kollégiumok életéről

Az egyházi kollégiumok egy részében önkormányzati iskolában, állami főiskolákon, egyetemeken tanulók számára is biztosítanak elhelyezést. A pedagógiai programot, a követendő értékrendet az adott intézmény fenntartói határozzák meg. A szülők bíznak abban, hogy az egyházi intézményekben az ellátás mellett gyerekük nevelést is kap, hogy törődnek vele, és nem hagyják kallódni. A többnyire szerzetes nevelők igyekeznek minden gyermekkel személyesen törődni: céljuk, hogy a fiatalok önálló személyiségekké váljanak.

A kollégiumi élet sokak számára az egyetemi, főiskolai években is folytatódik, vagy éppen ekkor kezdődik el.

Az önállósodás magasabb fokán is jelen van az életben való elcsúszás veszélye. Szükséges a kontroll, a közösség megtartó ereje és az önnevelés.

Hazánkban kétezer-háromszáz hallgató számára biztosítanak mindennapi életteret (az egyházi jogi személyként, illetve alapítványi formában működő) katolikus egyetemi, főiskolai kollégiumok. A pedagógiai programok intézményenként különbözőek, a nevelési cél megvalósulása azonban minden esetben a hallgatói önkormányzatok és a vezetőség párbeszédének függvénye. "A hallgatók jogi értelemben már felnőttek, érzelmileg azonban nem feltétlenül" - fogalmaz egy sokat tapasztalt nevelő, érzékeltetve, hogy a kollégiumi életközösség maradandó élményt jelent a hallgatók számára, ugyanakkor korántsem problémátlan az együtt töltött időszak.

A nehézségek mellett örömteli tény, hogy mára komoly lehetőség nyílt meg az elmélyült tanulásra vágyó fiatalok előtt. A szakkollégiumok, amelyek a magyar keresztény értelmiség utánpótlásáról gondoskodnak, országszerte magas szintű képzésben részesítik az érdeklődőket.

A jezsuiták budapesti Szent Ignác Szakkollégiumának egykori hallgatója így vall a kollégium honlapján az intézmény szellemiségéről: "Mint indulásakor, úgy most is a tehetségek gyűjtőhelyeként működik intézményünk. Deklarált elitképző szerepén túl elméletben és gyakorlatban egyaránt erőteljes társadalmi érzékenységet táplálunk diákjainkba, ami esetünkben azt jelenti, hogy olyan képességekkel vértezzük fel tanulóinkat, amelyek segítségével - bármely szakmában és az ország vagy a világ bármely szegletében telepedjék is le az illető - alkalmas lesz munkájában önálló feladatmegoldás mellett csoportmunkára, vitákban helytállásra, véleményének képviseletére, társai segítésére, példaadásra..."

Tűz után jött a segítség is

Az egyik legnépesebb hazai egyházi kollégiumot tavaly jelentős kár érte. Nyáron tűz ütött ki a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskolán, és egy nyolcvanfős kollégiumi részleg leégett. Itt volt a kápolna és az úgynevezett meditációs terem is. A hírre megmozdult az ország, gyűjtések indultak, számos segítség érkezett különféle forrásokból, és sokfelől ajánlottak fel helyeket a kinnrekedt kollégistáknak. A vezetőség úgy döntött - többek közt Zsámbék nehéz megközelíthetősége miatt is -, hogy a hallgatókat megpróbálják a megmaradt termekben elhelyezni. A közösségi termek is hálóhelyekké változtak. Egyidejűleg vagy húsz hallgatót a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, illetve a SOTE fogadott be.

Farmady Gábor, a kollégium igazgatója így emlékszik erre az időszakra: "A hallgatók is nagyon pozitívan álltak hozzá a megváltozott körülményekhez. Voltak, akik környékbeli rokonaikhoz költöztek, azért, hogy a rászorultabbak helyet kaphassanak a megmaradt kollégiumi termekben. Elmondhatom, hogy ez az időszak komoly hitbeli megerősítést is jelentett, hiszen annyi jó szándékot és segítőkészséget tapasztalt az ember..."

A kollégiumi élet pedig nem állhat meg. A fiatalok kreativitása nem ismer akadályokat: a hallgatói önkormányzat kezdeményezésére táncoktatás indult a főiskolán.

Légy vidám, tedd a jót, és hagyd a verebeket csiripelni

Délvidék - Hogy holnap is legyen kenyerük

Nem csoda, hogy a lányok ragaszkodnak hozzájuk, hiszen Rácz Gizella ("csak a nevem rác, a szívemben magyar vagyok") és még két nővértársa bizonyára őket is legalább olyan szívélyességgel fogadja, mint a bejelentetlen riportert. A Budapesthez tartozó, Miasszonyunkról Nevezett Iskolanővérek nagybecskereki rendházát és iskoláját a háború után elvették. Mai negyvenfős leánykollégiumuk 1996-ban alakult.

"Tanítottam, hitoktattam a Bánság sok településén. Láttam, hogy a lányok befejezik az elemi iskolát, s utána - anyagi lehetőségek híján - nem tanulhatnak tovább, akármilyen okosok is. Amikor erről beszéltem rendi elöljáróimnak, azt a kérdést kaptam válaszul, hogy akkor tehát mi a teendő. Mikor a kollégiumot említettem, azt mondták: jó, megcsinálod? Meglepődtem, de úgy gondoltam, ha ez Isten műve, akkor természetesen vállalom, és Isten segítségével sikerülni is fog. Anyagi támogatást csak a rendtől kaptunk. A lakásért most sem kérünk semmit, csak az élelemért. Meg kell jegyeznem, hogy a diákok egynegyede még ezt sem tudja kifizetni. A hiányzó pénzt a nővéreink fedezik, mert a szülőknek alig van jövedelmük."

"Úgy kezdődött, hogy egy tízfős csoport fordult hozzánk: tudnánk-e találni néniket, ahol szállást kapnának. Gondoltam: itt vagyunk mi. S jöttek. Arra törekszünk, hogy második otthont biztosítsunk nekik: ahova szívesen jönnek, s miután kikerülnek, örömmel látogatnak vissza. Ma már az a gondunk, hogy sok jelentkezőt vissza kell utasítanunk, mert csak negyven leányt tudunk elhelyezni."

"A kollégium életében jelen van az ima, az ájtatosság és a hittan, de a midennapokban a hangsúly a tanuláson van. Azt látjuk, hogy az eredmény sem marad el. Gazdag könyvtár áll rendelkezésükre, és segítünk is tanulmányaikban."

Stojan atya

A vidámság a legfőbb útravaló

A szerbiai Bánság legnagyobb plébániáját vezető szalézi szerzetesek 2002-ben nyitották meg Nagybecskereken az Emmausz Kollégiumot, középiskolás fiúk számára. A Határon Túli Magyarok Hivatalának, az Apáczai Közalapítványnak, a Renovabis Alapítványnak és a Szalézi Társulatnak köszönhetően teljesen új épületet emeltek a plébánia telkén.

Az akkor szalézi tartományfőnök, ma belgrádi érsek Stanislav Hocevar hathatós erkölcsi támogatásával négytagú szerzetesközösség vállalta a feladatot.

A bolgár származású Kalapiš Stojan atya ugyan seprűvel várt, de nem azért, hogy kiebrudaljon, hanem "mert az igazgatónak mindent kell csinálnia".

A számítógépes terem a kollégium egyik központja

Don Bosco óta minden szalézi fontos feladata a fiatalok nevelése.

"Legfőbb útravalóul talán a vidámságot adjuk ezeknek a fiataloknak. Don Bosco mondta: "Légy vidám, tedd a jót, és hagyd a verebeket csiripelni." Úgy látom, hogy ezt itt sikerült megvalósítani. Családias a hangulat a kollégiumban, a gyerekek jól érzik magukat. Mondta is tréfálkozva a plébános atya, hogy vagy jó nevelők vagyunk, vagy pedig jó gyerekekkel van dolgunk. Az együvé tartozás szelleme is erős. Szívesen segítenek egymásnak, és figyelmesek egymás iránt. Jó érzés látni azt is, hogy itt a gyerekek jobb iskolai eredményeket érnek el, mint otthon. Igen kedvezményes díjat fizetnek a szüleik, a többit úgy kolduljuk össze, s a támogató iránt illik hálásnak lenni..."

"A felvételnél azokat részesítjük előnyben, akik messzebb laknak, és gondot okozna a napi bejárás az iskolába. Természetesen a szülők anyagi helyzetét is szem előtt tartjuk, szükséges plébánosi ajánlólevél is, nem elég csupán a jó tanulmányi átlag. Kérjük, hogy ha van magyar tagozat abban az iskolában, ahová szeretne beiratkozni, akkor oda jelentkezzék. A kollégiumi díjból nem tudnánk fedezni a költségeket, ezért nyáron csoportokat fogadunk. Ha az állam segítene, akkor méltó díjat tudnánk biztosítani a nevelőtanároknak és más alkalmazottaknak. De erre még várni kell..."

Pénzes János püspök megáldja a szobákat

Jégtörés télen-nyáron

A Bonaventuriánum fiúkollégium 2002-ben kezdte meg működését. Az újvidéki ferences rendház új melléképületének tetőterében az Apáczai Közalapítvány segítségével nyolc szobát alakítottak ki kollégiumi célra. A huszonnégy férőhelyes kollégium iránt nagy az érdeklődés. Harmath Károly ferences házfőnök, a kollégium megálmodója mondja:

"Újvidék egyetemi város. A vajdasági fiatalok egy része anyagi nehézségek miatt nem tud főiskolai vagy egyetemi képzést szerezni. Vannak nagy talentumokkal megáldott fiatalok, és mindig fáj a szívem, amikor ez a nyomorúságos helyzetünk elűzi a rátermett embereinket. Ha csak néhány fiatalnak is reményt nyújtunk a kollégium által, az is már nagy eredmény."

"Azt szeretnénk elérni, hogy a Bonaventuriánum szellemiséghordozó intézmény legyen. Ez még csak óhaj, mert egyelőre nincsenek főállású nevelőtanáraink. A kollégium felszereltsége is hiányos még, mivel támogatást csak az építkezésre kaptunk, így a berendezkedés csak lépésről lépésre történhet. Számítógépekről egyelőre még csak álmodozunk... A Gondviselésbe vetett hitem azonban mindennél nagyobb: aki adta az ötletet, az majd gondoskodik arról, hogy legyenek egyének és szervezetek, akik segítenek nekünk ebben a munkában. Mi addig is törjük a jeget..."

Kollégiumnézőben erdélyi tájakon

A kincses város-ban...

"Az ideális kollégium - fogalmazza a Gyulafehérvári Főegyházmegye ifjúsági lelkészségének munkatársa, Bereczki Szilvia segítőnővér (SA) - lakóközösség, szellemi műhely és lelki központ egyszerre. Sajnos, ilyennel egyelőre nem dicsekedhetünk. De azért jó lenne törekedni rá." Ilyen jellegű kollégium lehetne például a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében működő katolikus teológiai kar kolozsvári bentlakása. Nem kis anyagi áldozat árán alakították ki a város főteréről nyíló egykori Szentegyház utcai épület manzárdjában a huszonkét lánynak kényelmes otthont nyújtó, kétágyas szobákban elhelyezést biztosító bentlakást. Az ötödik éve működő karnak otthont adó épület alagsorában tantermek, az első emeleten irodák, tanári szobák és könyvtár várja a hallgatókat. A másodikon további előadók és a díszterem, ahol a kar rendezvényeit tartják (nemzetközi részvétellel megrendezett teológiai napok, tudományos ülésszakok diákoknak, liturgikus sorozat, stb.). Min múlik azonban, hogy a manzárdban lakók valódi kollégiumot alkossanak? - kérdeztük Nóda Mózes dékánhelyettest.

- Nagyrészt az anyagiakon - válaszolja. Szükség lenne például egy kápolnára, amelyet évek óta nem sikerül befejezniük. Az épület egy régi bérház, amelyből fokozatosan kiköltöznek a lakók, a felszabaduló helyiségek azonban átalakításra szorulnak. - A legfontosabb, hogy egy kollégiumot megfelelően felkészült emberek működtessenek, a tanórákon kívüli közösségi tevékenységet megfelelően megszervezzék. Próbáltunk keresni, hívni ilyen személyeket, szerzetesközösséget, de a mi elképzelésünket és az ő törekvésüket eddig nem sikerült összehangolni. Pedig valóban nagy szükség lenne egy szellemi-lelki műhelyre a kifejezett szállásadáson kívül...

Kántoriskola Gyulafehérváron

Erdélyben a kommunista évtizedek idején a katolikus magyaroknak a falinaptáron kívül más kiadványuk nem volt, vallásos iskoláról álmodozni se mertek, egyedül a papnak készülő fiatalemberek választhatták a Gyulafehérváron működő, úgynevezett kántoriskolát.

A gyulafehérvári egykori kántoriskola 1990 után felvette Erdély nagy püspöke, gróf Majláth Gusztáv Károly nevét, s ma már egy új és modern épületben, a korábbiakhoz képest sokkal jobb körülmények közt látja el feladatát. Fő célja ma is a papi utánpótlás nevelése, de emellett a kereszténységét örömmel vállaló és megélő férfiak képzését is feladatának tekinti. A papság egy része nehezményezi, hogy a korábbiakhoz képest sokkal kevesebb itt tanuló fiatal jelentkezik manapság a hittudományi főiskolára. Az iskola igazgatója, Baróti László azonban úgy látja: "Nagyot változott a világ, régen a sötétségben az egy fényforrás jobban látszott, mint ma, amikor sok a fényforrás."

Hogy konkrétan miben más ez az iskola, mint a többi?

- Ami nálunk többlet: a lelki nevelés, a mindennapi szentmise, a vallásos gyakorlatok, s a kollégiumban a közösségi kultúra, az együtt töltött hétvégék, amelyeket igyekszünk jól kihasználni...

Diákotthontalanság

Szlovákiában nincs egyetlen magyar katolikus diákkollégium sem, református is csak egy működik... Nehéz is lenne most ilyet alapítani, pedig nagy szükség lenne rá.

A Marianum épülete Komáromban

"Egykor léteztek egyházi kollégiumok - nyilatkozta a Famílának Szigeti László, a pozsonyi kormány oktatásügyi államtitkára -, de a múlt rendszer ezeket mind felszámolta. Az egyházi iskoláknak most puszta fennmaradásukért is küzdeniük kell, nem tudnak újabb terheket magukra vállalni."

Ez akkor is igaz, ha az új oktatási törvény egyenjogúsítja az állami és nem állami intézményeket, és az egyházi intézmények - amelyek az előző finanszírozási rendszerben hátrányos helyzetben voltak - mostantól az állami iskolákkal azonos elbírálás alá esnek.

A komáromi Marianum Egyházi Alapiskola és Gimnázium a régi Marianum fiúkollégium épületében működik. (A magyar gimnazista kispapok befogadására létesült intézmény 1922-ben nyitotta meg kapuit - sajnos ez az intézmény is megszűnt a kommunista időszak kezdetén.) Nyolc évfolyamos magyar egyházi gimnázium működik Ipolyságon és Gútán is.

Szigeti László államtitkár
az egyházi kollégiumok létrehozását
szorgalmazza

A komáromi gimnázium igazgatója, Stubendek István évek óta tervezi egy magyar katolikus kollégium létrehozását az iskola mellett. Most a helybeli ipari iskola kollégiumában laknak diákjaik, mert még mindig azért folyik a harc, hogy visszakapják az egyház elkobozott épületeit.

Szigeti László támogatná az ilyen jellegű kollégiumok létrehozását: "Az egyházi oktatási intézmények mellett jó lenne, ha kiépülne a kollégiumi rendszer. A felvidéki magyarság és általában az ország településszerkezete olyan, hogy nehéz egy egyházi intézményben annyi gyereket »koncentrálni«, hogy az intézmény működése rentábilis legyen. Őszintén szólva, a felvidéki magyar oktatásügy ezen a téren még gyerekcipőben jár. Vannak azonban olyan központjaink, például Komáromban, ahol a kollégiumi rendszer kiépülése elindulhat.

Egyetlenegy magyar egyházi kollégium működik a Felvidéken: Nyitrán, a református egyház fenntartásában, egyetemisták és főiskolások számára. Ez az első lépés. Szigeti László szerint hasonlóakra nagy szüksége lenne az itteni magyarságnak az alapiskolák és középiskolák szintjén is.

A református egyház a magyarországi Apáczai Közalapítvány támogatásával nyitotta meg közel ötven férőhelyes kollégiumát, amely nemcsak diákszálló, hanem tudományos és kulturális központ is kíván lenni. Az intézmény kezdeményezője Gál Tibor, a nyitrai Konstantin Egyetem fizika tanszékének tanára volt. A kollégium önköltséges, tehát a diákok által befizetett összegből, valamint a Konstantin Egyetemtől kapott "fejpénzből" biztosítja működését.

Új egyházi kollégiumok létrehozásához nem nyújt támogatást a szlovák állam, de a már működő diákotthonok számára ugyanazt a támogatást nyújtja, ami az állami kollégiumoknak jár - tudtuk meg Szigeti László államtitkártól. Maradnak tehát az alapítványok, amelyek viszont jól megfontolják, hová adják a pénzt...