Miért szép?

Egy finoman formált betontemplom

Béléstestekből épült

M egint mások észreveszik azt is, hogy a beton keménysége ellenére van valami finomság és kedvesség ebben az épületben. Vagy talán éppen a durva anyag teszi egészen sajátossá azt a gondos formálást, amit a templom rejt.

Egykor kocsma állt itt

"Kétlaki" tehát a farkasréti templom: természetesen alkalmazkodnia kellett a szocializmus miatti állami megkötésekhez és a pénzhiányhoz, de próbált beilleszkedni a nyugati szakrális építészet akkori vonulatába is. A szocialista kor jellegzetes beton építőelemeit (béléstesteket) használta fel, de eredeti - szocialista szabványok által előírt - rendeltetésükből kiforgatva: a födémhez használatos elemekből itt fal készült, melynek mozgalmasságát csak erősíti a béléstestek sajátos formája. Kettősség jellemzi az épület szellemi felépítését is, különösen a főhomlokzaton. Sajátos szimmetria vágja mellbe a nézőt - igazából a barokkból ismert ez a komponálás, melyben érezhető a tudatos felépítés, de gondolkodni kell, hogy mit is látunk valójában. A középső tömör betonfal adja a tengelyt, melyet súlyos feszület hangsúlyoz. Ettől balra szinte anyagtalanságba vesző üvegfal, jobbra pedig a hátrahúzottsága miatt szintén anyagtalannak tűnő előcsarnok ad ki egy-egy homlokzati egységet. A főhomlokzat két szélén pedig - milyen váratlan felismerés! - a történelmi szakrális építészet toronymotívumaira ismerhetünk! Az egyik kilép a homlokzat síkjából, szinte kidomborodik. A másik pedig, ezzel ellentétes módon - éppen visszahúzódik. Míg a bal "torony" középen kicsúcsosodik, a jobb oldalinak a két széle magasabb. Ezek pengeként emelkednek a magasba, úgy, ahogy két imádkozásra összetett kéz tenyerei mutatnak az égre. Még egy közös motívum fűzi egybe a tornyokat: a középső, függőleges hasadék, mely a bal toronynál igen keskeny, a jobb oldalon azonban kitágul, mintha a színes, ferde üvegtető a betonpengék közé préselődne. Az égbe törő beton hangsúlyozott anyagiságából és a színes üveg átlátszóságából adódó kontraszt egészen különös árnyékhatásokat teremt: az alacsonyan beeső napsugarak főleg késő délután varázsolnak életet a béléstestfalra.

Még a templom kritikusai is el szokták ismerni a belső tér sajátos varázsát. A kettős üvegablak rétegei közül kiáradó fény titokzatos hangulatot áraszt, megfinomítja a beton keménységét. Maga Szabó István építész tervezte azokat, a belső tér bronz domborműveivel együtt. Mintha a szemközti temetőből jött volna át a feltámadottak serege: szemek, kezek és glóriák teszik jelenvalóvá a túlvilágot, a szentek birodalmát. Erre utal az oltárkárpit is, melyet Máder Indira textilművész tervezett.

Az építész, Szabó István tervezte a templom berendezését is

"Ez a múlt rendszer első budapesti temploma - mondja Szederkényi Károly plébános. - Bíró Imre akkori plébánosnak 1973-ra sikerült megszereznie rá az engedélyt. A liturgikus teret az akkori hatóság nem engedte nagyobbra építeni, a régi temploménál, melyet a háború idején bombáztak le, és most temetői ravatalozó. Helyette egy kocsmát kapott az egyházközség, abból lett a szükségkápolna. Az új templom építése idején ebben a kápolnában kellett misézni, mert a hatóság nem adott más helyet. Ennek megoldása igazi építészeti bravúrt jelentett. Az is nagyon ötletes, ahogy az építész kicselezte a hatóságot: a korlátozott méretű templomhajóhoz nagyméretű előteret csatlakoztatott, mely szintén lehetőséget nyújt a szentmisén való részvételre."

1973-ban kezdték el a nagy munkát, hogy azután 1977 húsvét vasárnapján Lékai László bíboros felszentelhesse az új templomot. Az épület egyébként nemcsak egyházművészetileg jelent újdonságot, hanem funkcionálisan is. Vele jelent meg hazánkban a plébániaházzal egybeépített templom típusa, mely sokrétű egyházközségi feladatok ellátására is módot ad.

Lányi Béla