A szakkörök

A gyermek lelke teljes életet kíván

Ilyenkor nyár végén a szülők és gyermekek figyelme újra az iskola felé fordul. Megkezdődik a lelki ráhangolódás az új tanévre. El kell tervezni a kötelező feladatok mellett a szabadon választott elfoglaltságokat is. Körültekintően és jól átgondoltan hozzunk döntéseket, hiszen ezek a választások - legalább is egy időre - szerves részeivé válnak gyermekeink mindennapjainak.

Szerencsére mára a szabadidős tevékenységek terén igen nagy a választék: iskolák, nyelviskolák, sportegyesületek, művelődési házak versengenek a tanulókért. Ezek közül mindenki kiválaszthatja a gyermeke számára legmegfelelőbbeket.

Természetes vágya minden embernek, hogy utódai számára a legjobb feltételeket biztosítsa, hogy széleskörű ismeretekkel indítsa el őket az élet útján. Ez azonban csak akkor teljesülhet, ha egy hosszabb távú nevelési stratégiába illesztve, bizalomteljes légkörben tudunk közös tervet készíteni gyermekünkkel.

Nem jó, ha erőt meghaladó a terhelés, de az sem, ha semmilyen elvárásunk sincs. Felelősek vagyunk gyermekeinkért, hiszen mi ismerjük a legjobban erősségeiket és gyengeségeiket. A választásnál ne a szülő álma, hanem a gyerek valós érdeke érvényesüljön!

A mai világban sokszor abba a hibába esnek a szülők, hogy csak praktikus, divatos, gyakorlatias ismeretekkel szeretnék gyermekeiket gazdagítani, de nem biztos, hogy kiegyensúlyozott, boldog, egészséges felnőttek lesznek majd ezektől. Az iskolában a gyermeket minden jó szándék ellenére elvonjuk az élettől, a legtöbb dolgot filézve és laboratóriumi körülmények között kapja, valóságos élethelyzetbe csak ritkán kerül. Pedig a gyermek lelke "egész-séges" életet kíván. Minden olyan tanórán kívüli elfoglaltság, ami a teljes életet teszi lehetővé a fiatalok számára, javasolt. Ugyanis tanulni életünk végéig lehet, de a személyiségünk ifjú korban alakul ki.

Természetesen minden család maga szabja meg élete ritmusát, de néhány szempontot szeretnék megemlíteni, melyeket a választás előtt érdemes mérlegelni:

Elengedhetetlen, hogy a családtagok megbeszéljék a lehetőségeket, és közös álláspontot alakítsanak ki. Fontos a gyermek akarata és motiváltsága, hiszen csak kedvvel lehet könnyen új ismeretekre, jártasságra szert tenni.

A legnagyobb kezdeti lendület is megtorpanhat, épp ezért célszerű már a kezdéskor megállapodni abban, hogy mennyi ideig várjuk el gyermekünktől a szakkörön való rendszeres megjelenést. Ezután újra le lehet ülni, és átgondolni az eltelt idő eseményeit, értékelni a fejlődést, s új "szerződést" kötni.

Ajánlatos olyan tevékenységeket válogatni egymás mellé, amelyben a lelki, fizikai és értelmi fejlődésre is lehetőség nyílik, ezáltal harmonikus személyiség formálódhat.

A gyerekek alapvető tevékenységi formája a játék: ez oldja a feszültséget és kreatívvá tesz. A tanulók előnyben részesítik a játékos módszerekre épített szakköröket, mivel ezeken nagyobb erőfeszítések nélkül, szinte észrevétlenül érnek el jó eredményeket. A játék mellett mindannyiunk életének színtere és értelme a közösséghez tartozás. Komoly közösségteremtő erő rejlik azokban a szabadidős tevékenységekben, melyek együttes munkával érnek el eredményeket: ilyenek például a csapatjátékok, az énekkari, zenekari teljesítmények, és kiemelt helyen említeném a néptáncot, mely sokoldalúan fejleszti a mozgást, hallást, éneklést, miközben rendkívül nagy a közösségformáló ereje, és amely népünk hagyományaiból, közös gyökereinkből táplálkozik.

Utoljára, de nem utolsó sorban említem a hittant. S rögtön le is szögezném, hogy nem tartom szakkörnek, hanem minden vallásos szülő kötelességének.

Az otthoni hitbéli nevelés mellett a hitéletre készít fel: itt tanulják meg gyermekeink hitünk alapjait, tanításait, a vallásos erkölcsöt, miközben egy közösség, egyház részeivé válnak. Ne fogadjuk el azt a liberális állítást, hogy majd felnőtt korában eldönti az ifjú, hogy milyen felekezethez akar tartozni. Az, aki gyermekkorban nem nevelkedik vallásosan, annak a hit gyakorlása nem válik természetessé.

De hová járjon a gyerek hittanra? A rendszerváltozás óta Magyarországon az általános iskolákban és a középiskolák többségében is lehetőség nyílik hittantanulásra. Célszerű a lehetőséget kihasználni, mert ha nem vesszük igénybe, könnyen elsorvadhat. Előnye az iskolai hittanórának, hogy illeszkedik valamiképp a tanrendhez - egyházi iskolákban az órarendbe beépített és kötelező, állami és alapítványi iskolákban a tanítás elejére vagy végére teszik általában. Helyben van, s ismerős osztálytársak, iskolatársak vesznek részt a foglalkozásokon. Hátránya, hogy a gyerekek nem tudnak teljesen elvonatkoztatni az iskolai kötöttségektől.

A templomi hittan - főleg kisiskolás korban - nehezebben megszervezhető, általában szülői kíséretet igényel. Előnye azonban, hogy itt könnyebben megy végbe a közösséghez tartozás élménye, s iskolaváltáskor nem szakadnak meg az itteni kapcsolatok.

Nem mindegy, hogy a családtól távol töltött órákat hogyan használják fel gyermekeink. A körülöttünk lévő rohanó világban szorongásunk egyre nő, talán ezért fordulnak egyre többen a nevelés hagyományos, jól bevált hazai módszerei felé, s döntenek átgondoltan, nemcsak a pillanatnyi, felkapott, divatos oktatáspolitikai elvárások szerint.

Dekiszkyné Fejér Rita