Szűz Mária életéből

Kisboldogasszony ünnepével kapcsolatban, meg hogy ízelítőt kapjunk a látnoknő közléséből és a zarándok írásából, következzék egy rövid szemelvény A Szent Szűz Mária életéből című könyvből.

Mária lelkének teremtése

Látomásom volt Mária legszentebb lelkének a teremtéséről, s annak egyesítéséről az ő tiszta testével. Abban a fényes képben, amiben a Szentháromság szokásosan megmutatkozik nekem a látomásaimban, olyan mozgást láttam, amely nagy világító hegyhez hasonlított, s még olyan is volt, mint valamilyen embernek az alakja. Azt láttam, hogy ennek az emberalaknak a közepéből felszáll valami a szája felé, és fényként jön ki belőle. Ekkor láttam, hogy ez a fény különválva áll Isten színe előtt: forog és alakul, vagy sokkal inkább alakítva lesz, mert miközben ez a fény emberi alakot öltött, azt láttam, mintha Isten megmutatta volna e lélek szépségét az angyaloknak, akik kimondhatatlanul örültek a szépségének. Képtelen vagyok szavakkal leírni mindent, amit láttam és megismertem.

Amikor eltelt 17 hét és két nap a Szent Szűz fogantatásától, tehát Anna másállapotának közepén volt 5 napot leszámítva, azt láttam, hogy ez a szent anya Názáret melletti házában a fekhelyén alva pihen. De világosság áradt föléje, s ennek egyik sugara lejött az oldalának a közepére, és kis, világító emberi alakként a ragyogás átment belé. Ugyanebben a pillanatban azt láttam, hogy Anna szent anyát ragyogás veszi körül, és ő fölegyenesedik a fekhelyén. Olyan volt, mint aki elragadtatott, és látta, hogy a belseje kinyílik, mint valami szentségház (tabernákulum), amiben világító szüzecskét pillantottam meg, akitől ki fog indulni az emberek egész üdvössége. Láttam, hogy ez volt az a pillanat, amikor a kisded Mária első ízben mozdult meg a szíve alatt. Anna pedig fölkelt a fekhelyéről, felöltözött és hírül adta örömét Szent Joachimnak, s mindketten hálát adtak Istennek...

Mária születése

Anna már néhány nappal előbb megmondta Joachimnak, hogy közeledik a szülésének az ideje. Küldöncöket küldött Sephoris-ba húgához, Marahához, Zabulon völgyébe az özvegy Enuehoz, Erzsébet nővéréhez és Betlehembe unokahúgához, Mária Szaloméhoz, hogy e három asszonyt magához kéresse. Láttam őket utazásuk közben, Enuet, az özvegyasszonyt a szolgája, a másik kettőt férje kísérte, ők Názáret közelében visszafordultak.

Láttam, hogy három nőrokon este érkezett meg Anna házába. Hozzá mentek a tűzhely mögötti lakrészbe és átölelték. Miután Anna jelentette nekik szülése közeledtét, állva elkezdte velük énekelni az egyik zsoltárt: »Dicsérjétek Istent, az Urat, megkönyörült az ő népén, és megváltotta Izraelt, s valóra váltotta ígéretét, amit Ádámnak adott a paradicsomban, hogy asszonya ivadékának szét kell tipornia a kígyó fejét stb.« (...) Csak az üdvözlés ezen imája után nyújtottak a megérkezett nőknek kenyerekből, gyümölcsökből és balzsamos vízből álló kis frissítőt. Állva ettek és ittak, aztán lefeküdtek úgy éjféltájig, hogy kipihenjék az utazást. Anna fennmaradt, imádkozott és éjfél körül felébresztette az asszonyokat, hogy imádkozzanak vele. Azok követték őt az imahelyének függönye mögé.

Anna kinyitotta az egyik kis fali szekrénynek az ajtóit, amelyben szelencében levő szent dolog volt. Mindkét oldalon világítás volt található, nem tudom, vajon lámpák-e. Valamilyen tartóból emelték azokat a magasba, és kis forgácsokat tettek alája, hogy le ne süllyedjenek. Meggyújtották a világítást. Az effajta kis oltárok lábánál párnázott zsámoly állt. (...) Anna térdelt a szekrényke előtt, jobb és bal oldalán az asszonyok egyike, a harmadik mögötte. Ismét zsoltárt mondott, úgy vélem, megemlítette benne Mózes égő csipkebokrát. Ekkor azt láttam, hogy természetfölötti világosság tölti be a szobát, s ez Anna körül lengve összesűrűsödik. Az asszonyok kábultan borultak arcra. A világosság Anna körül egészen olyanná alakult, mint amilyen Mózes égő csipkebokrának volt az alakja a Hórebnél, úgyhogy többé semmit sem láttam belőle. A láng teljesen befelé sugárzott, s ekkor hirtelen azt láttam, hogy Anna a világosságban lévő gyermeket, Máriát a kezébe kapta, köpenyébe takarta, a szívéhez szorította, majd meztelenül odatette a szent dolog előtti zsámolyra, és még tovább imádkozott. Aztán hallottam, hogy a gyermek sír, és láttam, hogy Anna kendőket vett elő, amik az őt beborító nagy fátyla alatt voltak. Bepólyázta a gyermeket egészen a karjáig, szürke és piros kendőbe, a melle, a karjai és a feje csupasz volt. Most eltűnt az égő csipkebokor jelenése körülöttük.