|
Nézőtér
Egy makulátlan elme örök ragyogása

A kortárs hollywoodi forgatókönyvírás csavaros agyú zsenije, Charlie Kaufman ezúttal minden eddigi munkájánál (például A John Malkovich menet, Adaptáció) érzelmesebb történetet fogalmazott a vászonra. Az alapötlet fantasztikus, sőt bizarr, a bonyodalmak alakulása azonban már hamisítatlan szerelmi dráma. Egy átlagosan szerencsétlen fiatalember (a gumiarcú Jim Carrey most komolyan visszafogja magát) értesítést kap, hogy szerelme (Kate Winslet), aki nemrég elhagyta, egy új technikai eljárás segítségével minden vele kapcsolatos emléket töröltetett az agyából. Joel maga is befizet egy emléktörlésre, az emlékek világában aztán átveszi a géptől az irányítást, hogy kicsempéssze szertelen kedvesét emlékeinek olyan területeire, ahol senki sem akadhat a nyomára. Ugyan remekműről nem beszélhetünk, a film sziporkázó képi ötleteivel és az idősíkok meg a lehetőségek virtuóz variálásával ritka pezsdítő szellemi élményt nyújt.

A hazugsággyáros

A megtörtént eseten alapuló film magva egy meglehetősen egyszerű ügy: egy nagy múltú amerikai hetilap egyik ifjú újságírójáról kiderül, hogy tényfeltáró tudósításainak több mint fele puszta kitaláció volt. Billy Ray író-rendező a karakterekre és a válsághelyzetben való viselkedésükre összpontosít, a szenzációszámba menő történetből így válik komoly erkölcsi állásfoglalásokat kikényszerítő dráma. A népszerűség és siker felszíne alatt súlyos lelki defektusokat rejtegető Stephen Glass szerepében Hayden Christensen (a leendő Darth Vader) az emberi lélek sötét oldalának valós árnyalatait mutatja meg.

Terminál

A Ryan közlegény megmentése sokkoló háborús drámája és a Kapj el, ha tudsz! stílusparódiával kacérkodó karaktertanulmánya után a Steven Spielberg-Tom Hanks alkotópáros társadalmi felhangú és romantikus szálakkal feljavított szatírával jelentkezik. Egy kitalált kelet-európai állam polgára a New York-i repülőtéren reked, mert a hazájában kitört puccs miatt hirtelen hazátlanná nyilvánítják az amerikai hatóságok. Az itt töltött hónapok során aztán a terminál személyzete rengeteg szép emberi pillanatot élhet át a naiv és tiszta szívű idegen jóvoltából, aki túlélőből fokozatosan hőssé válik. A cselekmény fordulatos, bár vannak monoton szakaszai; az alapötlet sok mulattatóan abszurd szituációt szül, ugyanakkor a helyzetek sokszor nem állnak a valószerűség szilárd talaján. A nézőt rabul ejtő hatásmechanizmus hibátlanul működik Spielberg kezében, a hatásvadász, közhelyes előadásmód viszont nagyon zavaró, kelet-európai szemmel pedig még bántó is.

Pókember 2.

Újabban egymást hajszolják a képregény-adaptációk a filmvásznon. Ezek egyik legemberibb és legszerethetőbb darabja volt a Pókember. Hőse, Peter Parker (Tobey Maguire) szerény, fiatal srác, aki emberfeletti képességeit fantasztikusan karitatív küldetésekben kamatoztatja, és ezért még szíve szerelméről (Kirsten Dunst) is lemond. A folytatás nem pusztán a sikert meglovagló vállalkozás: míg Sam Raimi képsorai a képregény hatásvadász beállításait követik igen látványosan, a befejezéshez érve a film a mítoszt kiteljesítő remekművé nemesedik.
Nevelős Zoltán
|