Az év legvilágosabb hónapja

A nyári vakáció hosszú estéin mintha valamivel könnyebb lenne a szív mélyéből megnyílva, őszintén elbeszélgetni Istennel és egymással. Talán kinevetnek, de megvallom, minden évben legjobban a júniust várom, amikor leghosszabbak a nappalok. Már az előző év decemberétől lélekben erre készülök. És hogy sürgessem az időt, gyakran elgondolom, mennyivel szerencsésebbek, akik tőlünk nyugatabbra élnek, mert náluk később megy le a Nap, igaz, később is ébred...

Van abban valami elemi igazság, hogy a diákok és a családok örömére a vakáció nyáron van. Míg sokszor egész évben a munkahelyi feladatok és az iskola miatt szinte csak alig láthatták egymást, ilyenkor a családtagoknak bőven van idejük arra, hogy rádöbbenjenek: milyen kár, hogy nem vagyunk többet egymással és az Istennel.

Ugyanakkor sajnos egyre több az olyan családok száma, ahol az egyik szülő vagy a végzett fiatal akarata ellenére mindig szabadságon van. Keserű vakáció, amit a kényszer, és nem a szabad döntés diktál. Mert olyan is akad, amikor a szülők maguk döntenek úgy, hogy inkább szűkösebben élnek, de a gyermekekkel vagy az idős hozzátartozóval egyikük otthon marad.

Ahol magasan áll az Istenbe vetett bizalom és a kölcsönös szeretet Napja, ott minden családtag számára könnyebb elviselni az ilyen nehéz, méltatlan helyzeteket. A hívők a társadalom élő lelkiismereteként vallják, amint a II. vatikáni zsinat is megfogalmazta, hogy "mindenkinek joga van a munkához", és így "Isten munkatársaként tökéletesítheti a teremtést" (GS 67).

Sok szülő ugyanakkor fél a nyártól. Gyermekeik hosszú hetekre táborba mennek, vagy ha nagyobbak, külföldre utaznak. Ki tudja, milyen társaságba keverednek, lesz-e erejük megtartani azokat a jó tanácsokat, amiket indulás előtt a lelkükre kötöttek? Képesek lesznek-e ragaszkodni azokhoz az értékekhez, amelyeket otthonról hoztak? A felelős szülő jól teszi, ha nem hallgatja el gyermekei elől, hová vezet, amikor a nyári szabadságot a nyári szabadossággal cseréljük fel. De soha ne felejtsünk el bízni egymásban és az Istenben. Ez a bizalom mondatta annak idején II. János Pál pápával, most pedig utódával, XVI. Benedekkel, hogy: "Ne féljetek!"

Az esztendő legvilágosabb hónapját nemcsak a szikrázó napsütés ragyogja be, hanem olyan nagyszerű példaképek is, mint Szent Antal, Keresztelő Szent János, vagy az apostolfejedelmek: Szent Péter és Szent Pál. Hitünk oszlopai ők, és példaképei mindazoknak az újmisés vagy jubiláns papoknak, akiket szintén júniusban köszöntünk.

A szabadság hosszú, nyári napjai tehát idén is hozzásegíthetnek mindnyájunkat ahhoz, hogy életünk igazi Napja, Krisztus felé forduljunk, és az ő szeretetének fényében megtanuljuk úgy szeretni egymást, hogy az a hosszú, hideg téli éjszakákra is kitartson!

Papp Tamás