Mintha minden rajtatok múlna

Ahogy a fiatalok látják a munka világát

Joachim Beuckelaer: Krisztus Márta és Mária házában

Emlékszem, kiskoromban alig vártam, hogy felnőttként, önállóan élhessek, dolgozhassak. A szabadságot jelentette a gyermekkor képzelt korlátaival szemben, ha magam kereshetem meg mindennapi kenyerem. Majd mikor eljött az idő, hogy egy hétfőn először elmenjek munkahelyemre, ijesztő volt a felelősséggel teli "felnőtt világ". Senki nem készített fel ennek súlyára.

Sok váratlan nehézség és öröm vár a fiatalokra, akik az iskolapadból hirtelen bekerülnek a munka világába. Ahol helyt kell állniuk, már nem diákmunka, hanem megélhetésünk, jövőjük, személyiségük kiteljesedésének helyszíne. A pszichológia a munkavállalást is az élet nagy krízishelyzetének tartja, csakúgy, mint a családalapítást vagy a nyugdíjba menetelt. De fel lehet-e készülni a küldetésre, amelyet a munka jelent, és hogyan? Elégséges-e az, amit az iskolában tanulunk?

- Idén kezdtünk el egy jelentősebb pedagógia-, pszichológiablokkal foglalkozni - mondja Havellant Zsanett, aki hittanárnak készül -, ami hirtelen egészen közel hozta hozzám ezt a munkát, hogy egyszer nekem ki kell állnom egy osztály elé. Bevallom, meglepett és kicsit meg is ijesztett ez a gondolat. Úgy éreztem, nem vagyok alkalmas erre. De a tanulás folyamatában egyre inkább az válik világossá, hogy ez az én hivatásom. Úgy fogalmazom meg mindig, hogy most barátkozom a pályával, mert ez egy nagy feladat, felelősség, amire csak fokozatosan lehet felkészülni. Ez a folyamat nyilván folytatódik is majd, amikor elkezdek tanítani.

- Én fordítva csináltam, a gyakorlatot tudás nélkül próbáltam megszerezni - mondja el tapasztalatait Sepsi Krisztina, kereskedelmi asszisztens, aki egy év múlva szerzi meg nyelvtanár végzettsége mellé második diplomáját idegenforgalom és szállodaközgazdász szakon. - Egy utazási irodában dolgoztam külső tanácsadóként, és ott szerettem meg a turizmust, rájöttem, hogy mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni; ezért kezdtem el újra tanulni. Valami miatt ragad rám ez a szakma, és most már, hogy tanulom, kezdem érteni is, hogy mi, miért és hogyan működik. Természetesen vannak a munkának olyan részei, amelyeket csak gyakorlattal lehet elsajátítani, de az iskola kompletten jól felkészít.

Már a szakemberek is kiemelten foglalkoznak azzal a problémával, hogy a frissen végzettek nehezen kapnak állást. A tizenöt és huszonnégy évesek munkanélküliségi rátája 18,6 százalék - miközben az átlagos munkanélküliségi ráta Magyarországon 6,1 százalék. A tanulmányaikat az adott évben befejezettek aránya az összes munkanélkülieken belül folyamatosan növekszik. A munkáltatók szinte mindig többéves gyakorlatot várnak az állásra jelentkezőktől. Sajnos Magyarországon még nem bevett módszer, hogy a cégek időt, energiát, esetleg pénzt fektessenek az újonnan felvett dolgozók betanításába. Holott így a munkáltatók jól felkészült, az adott speciális területet ismerő és a céghez lojális munkatársat kapnának.

Mohay Benedek még gimnáziumba jár, de már belekóstolt választott szakmájába, az újságírásba, és látja annak árnyoldalait is:

- A kommunikáció, illetve a sportújságírás, amit ezen belül csinálni szeretnék, ma divatszakma. Tartok a konkurenciától, biztos, hogy erős lesz a mezőny.

De nem csak az ehhez hasonló, telített pályákon számíthatnak a fiatalok nehézségekre, és nem is csupán az álláskeresés terén. Vannak szakmák, amelyekben aránylag könnyű elhelyezkedni, ám ott később jelentkeznek a problémák.

- Minden tanárom mondja, hogy nagy igény van asztalosokra az Európai Unióban - mutat rá az asztalos technikusnak tanuló Mészáros Csaba -, az újságokban is sok hirdetést lehet olvasni. Aki jól dolgozik, az meg is tud élni, hiszen ajánlják másnak, akik meg voltak elégedve a munkájával. De nehézségek is adódnak, például, ha céget szeretnék indítani, ahhoz sok kezdő pénz kell.

Az előrejelzések szerint 2015-re minden harmadik ember diplomával rendelkezik majd, aminek következtében a középfokú szakmai vizsgával rendelkező emberekre egyre nagyobb lesz az igény. Kevés segítséget kapnak azonban a fejlesztéshez, az önállósodáshoz a szakemberek, és a pályázatok sem mindenki számára érhetőek el. Az uniós pályázatok például jellemzően nem egyéneknek, hanem konzorciumoknak (vállalkozóknak, cégek társulásának) szólnak. De a pénzügyi források kiapadásán túl fenyeget a belső források elapadása is.

- Nagy kihívás lesz megőrizni azt a lendületet, derűt, azt a "hamvasságot", ami most a csoportunkat jellemzi az egyetemen - mutat rá Havellant Zsanett. - Bekerülök majd egy iskolába, ahol mindenkinek megvan a maga élete, problémája, és fennáll annak a veszélye, hogy ez elidegenít a munkatársaimtól, hogy nem egy közösség leszünk mi tanárok, hanem mindenki csak a saját dolgával törődik majd. Ettől tartok, mert én nem szeretnék ilyenné válni, szeretnék a kollégáimra ugyanúgy odafigyelni, mint a gyerekekre. Már több iskolában megfordultam órát látogatni, és volt, ahol a kedvetlenséget, a fáradtságot, a rutint láttam csak.

A kiégés, az úgynevezett "burn out" jelenség nem csak a pedagógusokat veszélyezteti, bár náluk figyeltek fel először erre a problémára. Ám talán ennek is megvan az ellenszere: szeretni kell a szakmánkat, így nem csupán elvesz életünkből, energiánkból, hanem ad is.

- Fontos összeegyeztetni, hogy hivatásként éljem meg a munkámat, és mellette a családomat is el tudjam tartani. De az a fontosabb, hogy azt csináljam, amit szeretek, mert ha nem, akkor mindegy, mennyi pénzt keresek, a család összeomlik - mutat rá a magyar-kommunikáció szakos Mácsai Kornélia, aki a médiában szeretne majd elhelyezkedni. - Ami számomra a munkában fontos, az a szolgálat. Ha az ember megtalálja a célját, azért érdemes dolgozni anélkül is, hogy meggazdagodna belőle.

- Ha sok pénzem lenne, valószínűleg akkor is dolgoznék - mondja Mészáros Csaba -, persze attól függ, hány éves lennék, milyen lenne az egészségem. De ha már fiatalon sem kéne törődnöm a pénzkereséssel, akkor is dolgoznék, kipróbálnám magam, hogyan megtudjam, hogyan állok helyt.

- Otthonról azt a szemléletet hozom - teszi hozzá Mohay Benedek -, hogy hivatásként éljem meg a munkát, hogy értékeket adjak át, letegyek valamit az asztalra, legyen értelme az életemnek. Én is eszerint próbálok élni. De természetesen nem elhanyagolható kérdés a megélhetés, hogy legyen egy biztos anyagi hátterem, a családom számára jó körülményeket biztosítsak. Ami azt jelenti számomra, hogy ne legyenek pénzügyi gondjaink, például hogy miből veszünk ruhát a gyerekeknek.

- A munka mindenképpen hozzátartozik az ember életéhez - hangsúlyozza Havellant Zsanett -, úgyhogy ha gazdag lennék, akkor is dolgoznék, akár mint főállású anya. Hiszen Istentől származik az a küldetésünk, hogy építsük a világot.

Kácser Anikó