Gyereksarok

Erdei óvoda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy erdei óvoda. Oda járt Okosvakond és Ügyesnyuszi is. Egyik nap így szólt az óvónéni:

- Játsszunk, gyerekek, bújócskát!

Kiszámolták, és Tüskéssüni lett a hunyó. Odament a nagy tölgyfához, befogta a szemét, ahogy kell, és elkezdett számolni. Ahány óvodás volt, annyifelé szaladt, északra, keletre, délre meg nyugatra.

- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!

Ki ide bujt, ki oda, Okosvakond egy nagy fűzfa odvába. Csak Ügyesnyuszi nem tudta magát elhatározni. Ide-oda szaladgált: "Hova bújjak, hova bújjak?"

- Aki bújt, aki nem, megyek! - kiáltotta Tüskéssüni, és megfordult. Azonnal meglátta Ügyesnyuszit, aki még mindig csak szaladgált.

- Látlak, Ügyesnyuszi! Ott szaladgálsz a lila virágos réten! - kiáltotta, majd egymás után megtalálta a többit is. Legutoljára Okosvakondot, mert ő nagyon okosan bújt el.

- Ügyesnyuszi a hunyó! - mondta Tüskéssüni. De Okosvakond észrevette, hogy Ügyesnyuszi szomorú lett, hogy vesztett.

- Számoljuk ki inkább újra - javasolta. Így is lett, ezúttal Csíkosröfi lett a hunyó. Odament a nagy tölgyfához, befogta a szemét, ahogy kell, és elkezdett számolni. Ahány óvodás volt, annyifelé szaladt, északra, keletre, délre meg nyugatra.

- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!

Ki ide bújt, ki oda. Okosvakond egy ürgelyukba. Eszébe se jutott, hogy megint a fűzfa odvába bújjon. Tudta, hogy ott fogják legelőször keresni, azon a jó helyen. Ügyesnyuszi pedig arra gondot: "Most majd okosabb leszek, nem szaladgálok ide-oda. Ott egy szép nagy káposzta, elbújok mögéje." Így is tett.

- Aki bújt, aki nem, megyek! - kiáltotta Csíkosröfi, és megfordult. - Hát ezek jól elbújtak! - sóhajtotta. De egyszerre csak nagy majszolást hall a káposzta mögül. És valóban, ott mozog egy nyuszifül a káposzta fölött.

- Ott vagy, Ügyesnyuszi, a káposztánál!

Majd sorban megtalálta a többi óvodást is. Legutoljára Okosvakondot: olyan okosan bújt el. De Okosvakond megint azt ajánlotta, hogy számolják ki újra a hunyót, annyira sajnálta Ügyesnyuszit, akinek már sírásra görbült a szájacskája. Így is lett, most Börcsökhörcsög lett a hunyó. Odament a nagy tölgyfához, befogta a szemét, ahogy kell, és elkezdett számolni. Ahány óvodás volt, annyifelé szaladt, északra, keletre, délre meg nyugatra.

- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!

Ki ide bújt, ki oda. Okosvakond most saját maga ásott egy búvóhelyet. Ügyesnyuszi meg arra gondolt, hogy butaság volt a káposzta mögé bújni. Elbújt hát egy bükkfa mögé.

- Aki bújt, aki nem, megyek! - kiáltotta Börcsökhörcsög, és megfordult. Most már nem Ügyesnyuszit találta meg elsőnek, de megint Okosvakondot találta meg utoljára. Hiszen senki sem gondolta, hogy ő fog magának búvóhelyet ásni. Okosvakond ekkor azt gondolta: "Nem kell, hogy mindig én nyerjek, nyerjenek a többiek is. Ajánlok egy játékot Ügyesnyuszi kedvéért." És felkiáltott:

- Játsszunk valami mást! Játsszunk fogócskát!

Így is lett, kiszámolták, ki legyen a fogó: Fürgeürge. Ahány óvodás volt, annyifelé szaladt, északra, keletre, délre meg nyugatra. A leggyorsabban Ügyesnyuszi futott. Mire Fürgeürge kettőt pillantott, Ügyesnyuszi hetedhét határon túl volt. Okosvakond futott a leglassabban, őt fogták meg először, Ügyesnyuszit persze legutoljára.

- Okosvakond a fogó! - kiáltotta Fürgeürge. De Ügyesnyuszi arra gondolt, hogy Okosvakond száz évig is szaladhat, amíg valakit megfog, és nagyon el fog a végén szomorodni.

- Számoljuk ki inkább újra - rikkantotta Ügyesnyuszi. Így is lett. Pedig Okosvakond nem is volt szomorú, annyira örült Ügyesnyuszi örömének. Most Hermelina lett a fogó. Ahány óvodás volt, annyifelé szaladt, északra, keletre, délre meg nyugatra. A leggyorsabban Ügyesnyuszi. Mire Hermelina kettőt pillantott, Ügyesnyuszi hetedhét határon túl volt. Okosvakond most már gyorsabban futott, nem őt fogták meg legelőször, de megint Ügyesnyuszi lett a győztes. Közben letelt a játékidő, és az óvónéni elkezdett tapsolni:

- Elég volt, óvodások! Kezdődik a foglalkozás! Látjátok, milyen jó, hogy olyan sokfélék vagytok, és olyan sokféle játék van. Egyik ebben nyertes, a másik abban. Ügyesnyuszi, te a játék közben okosabb lettél. Te pedig, Okosvakond, ügyesebb lettél. De csak azért, mert nem akartál mindenáron nyerni.

János nagypapa