Sajátos dallamvilág, közérthető stílus

Iváncsits Tamás és barátai

Az együttes alapítója több, az elmúlt években nagy sikert aratott rockopera szerzője. Iváncsits Tamás, aki annak idején a zeneiskolában zongora, később dzsessz-zongora szakon tanult, a családból hozta a muzsika szeretetét. "A nagykanizsai zeneiskola jó stúdium volt, akkor még nem gondoltam, hogy az ott tanultak sokat segítenek majd a későbbi keresztény könnyűzenei pályámon" - emlékezik a kezdetekre.

Kamaszként két nagykanizsai kórusban is énekelt: egy hagyományos komolyzenei kórusban a Szent József-(alsó)templomban, illetve a Jézus Szíve-(felső)templomban, egy gitáros közösségben.

Belecsöppent az úgynevezett keresztény könnyűzene világába, a már kitaposott úton járva a legismertebb hazai szerzők (Sillye Jenő, Dax ) dalait játszották. Iváncsits Tamás szívesen és szeretettel gondol ma is a kórust vezető Némethné Horváth Emíliára, akitől - mint mondja - zeneileg és emberileg is sokat tanult.

Később az István a király című rockopera hatására maga is zeneszerzővé vált: "Megtetszett a műfaj. 1986-ban Horváth Tamás barátommal együtt egy karácsonyi misztériumjátékot komponáltunk Betlehem címmel, amiből azután rockopera lett, amelyet azonban a nagyközönség még nem ismerhetett meg. Lehet, hogy egyszer még közkinccsé tesszük."

Az első komolyabb darab a Tékozló fiú című rockopera volt, ami akkor készült, amikor Iváncsits Tamás a pécsi hittudományi főiskolán tanult teológusként. A művet Pécsett, az Ifjúsági Házban mutatták be először, és a darab azóta harminc előadást élt meg. Legutóbb tavaly adták elő Budapesten, a Sportarénában fővárosi katolikus középiskolá­sok. A másik rockopera, a Damaszkusz Szent Pál apostol életét dolgozza fel, és ahogy a szerző fogalmaz, ez is a teológusi évek gyümölcse. A darabot népes szereplőgárdával már sok helyen előadták. Egy budapesti szereplésre is sor került tizenötezer néző előtt az egykori Sportcsarnokban.

Később, a teológusi évek után már nem nyílt lehetőség a nagy társulattal való együttmunkálkodásra, ezért Iváncsits Tamás egy kisebb együttest hozott létre. A négy-öt főből álló csapat azóta is zenél, templomokban, iskolákban, kultúrházakban lép fel. A nagyobb közönség előtti szerepléseken további zenészekkel játszanak együtt. Iváncsits Tamás és barátai az idei apostagi Ladik fesztiválra is meghívást kaptak, ott láthatja, hallhatja őket a nagyközönség.

Az együttes vezetője megjegyzi, hogy habár a dalok elsősorban kamasz fiataloknak szólnak, szerepléseik alkalmával meglepően sok idős emberrel is találkoznak. "Nemrég értesültem arról, hogy a mohácsi idősek otthonában naponta hallgatják az egyik kazettánkat" - mondja.

A dalok - főként a gyermekdalok - szövegei a Szentíráson (példabeszédeken, zsoltárokon) alapulnak. "Ez egy olyan forrás, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni - vallja a szerző. - Az a célom, hogy a Biblia örök igazságait népszerű nyelven megfogalmazzam, közvetítsem, hiszen mindannyian keressük az örök kincseket, amelyek stabilitást teremtenek az életünkben."

Sokan bíztatják Iváncsits Tamást, aki családjával egy kedves baranyai kisvárosban, Bólyban lakik, és a helyi katolikus templom kántoraként is tevékenykedik, hogy készítsen gyerekdalokból álló lemezt. Kérdésünkre elmondta, hogy talán egy-két éven belül ez meg is valósul. "Ezek a dalok annak köszönhetőek, hogy a mohácsi Boldog Gizella Katolikus Általános Iskolában, ahol tanítok, hetente több száz gyermekkel találkozom a hittanórákon. Az eddigi lemezeken egy-egy dal nekik is szólt."

Körössy László