KAPOSVÁR

A fonyódi örömhírnök

Kőváriné Siess Zsuzsa olyan táblaképeket fest, amelyek régóta tartósan jelen vannak az egyetemes művészettörténetben, hiszen az ikonok amolyan égi-földi párbeszédre szólítják fel a szemlélőket. Mert az ikon - a zsinat által jóváhagyott hagyományos egyházi meghatározás szerint - "az isteni lényegből szentségileg részesülő" alkotás, amelyben Isten jelen van, ahol találkozni lehet vele. Az ikon Isten végtelen könyörületessége, kegyelme, alkalom arra, hogy megérintsük köpenye szegélyét.

A fonyódi alkotó csaknem egy évtizede mondott búcsút a vegyszereknek, s azóta sorra festi Jézust, Máriát, a három arkangyalt: Gábrielt, Rafaelt és Mihályt. Meg Mózest a kőtábláival, Keresztelő Szent Jánost vagy a többi szentet; köztük is oly nagy kedvvel Sárkányölő Szent Györgyöt, akit a legváltozatosabban, legszínesebben lehet festeni, ugyanis ahány ország, annyiféleképpen ábrázolják.

S hogy honnan e különleges érdeklődés és tehetség az ikonfestészet iránt? A művésznő autodidakta módon fogott hozzá az ikonfestéshez, s azt vallja: a talentumot édesapjától, Siess Jánostól kapta, aki rajztanár volt Fonyódon és az iskola igazgatóhelyettese. Halála után azonban hozzá kerültek festőszerszámai, művészeti könyvei, ám tíz év telt el a temetés óta, amikor először kezébe vette az ecsetet. Különféle képzőművészeti albumokat bújt, és figyelte az alakokat, a színeket, az arányokat. Az egyik kedvence Rubljov Sztroicája, vagyis Szentháromság ikonja. Az antikolást is maga kísérletezte ki, és az elmúlt évek során fokozatosan tökéletesítette. Így ha szemügyre vesszük nagy műgonddal készített alkotásait, s megfigyeljük színvilágukat, úgy érezzük, mintha több száz éves képek előtt állnánk.

Kőváriné Siess Zsuzsa ősi kifejezésmódot és technikát választott, hiszen az első ikonok az 5-6. században jelentek meg, s akkoriban Bizánc egyik egyházmegyéje volt Oroszország, de a középkori olasz képzőművészet is szilárdan kötődik az ikonábrázoláshoz. Ahogy létrejöttek a különféle ikonfestő műhelyek, egyre inkább elterjedt az a nézet, miszerint az ikon egy vallásos témájú kép, melynek az áhítatkeltés a célja. Olyan szentkép, amilyenekkel tele vannak a templomok, amilyeneket hitünk kimutatására őrzünk otthonunkban. Valójában nemcsak egy műtárgy az ikon, hanem sokkal több annál, hiszen Isten fiának megtestesülése, Jézus Krisztus istenember volta rejlik mögötte. A közvetítő erő pedig a nagy műgonddal elkészített táblakép művészi formanyelve.

S hogy mit érez Kőváriné Siess Zsuzsa, amikor ikont fest? Mint mondta: ilyenkor megszűnik körötte a világ, úgy belefeledkezik a munkába, az alkotás többnyire örömmel teli folyamatába, amelyre a családtagok és a barátok is ösztönzőleg hatnak. A fonyódi ikonfestőt ugyanis gyakran meglátogatják a barátok, az ismerősök. Olykor 2-300 éves bútordarabokkal, asztallapokkal vagy szekrényajtókkal lepik meg, gondolván: remekül hasznosíthatja ezeket, hiszen kiváló alapanyagul szolgálnak majd újabb ikonjaihoz. Szent Györgyöt, Péter és Pál apostolt és Gábriel arkangyalt például öreg, kiszuperált hordódongára festette meg.

Kőváriné Siess Zsuzsa örömhírnök. Személyisége, tehetsége, művészete létra ég és föld között. Számos csoportos és önálló kiállítása volt - legközelebb Kőszegen teszi falra műveit -, és aki megcsodálta már alkotásait, megbizonyosodhatott arról, hogy ezek az ikonok meglehetősen beszédesek. Talán ezért nem adott címet egyiknek sem.

Műveiről nemcsak a személyes istenhit süt, hanem az arany különös ünnepélyessége is. A művésznő ugyanis szinte mindegyik képén alkalmazza a színek színét. No nem amiatt, hogy nemesebb legyen a munkája, hanem azért, mert gondolatban évtizedeket röpül vissza az időben. Egy pedagógusbérből, meglehetősen szerényen éltek, viszont az ünnepeik be voltak aranyozva. Ilyenkor minden csillogott-villogott körülöttük. Ha aranyba mártja az ecsetét, akkor melegség önti el. Visszaköszön a gyermekkora, és ilyenkor ő is gyerek lesz...

Templomszentelés Barcson. Balás Béla kaposvári megyéspüspök július 3-án 16 órakor ünnepi mise keretében áldja meg a felújított Keresztelő Szent János-templomot Barcson. A dél-somogyi határvárosban tizenöt millió forintból újult meg Isten hajléka. Ennek egyharmada a hívek támogatásából gyűlt össze, kétharmadát pedig a püspökség fedezte, illetve a külföldről érkező támogatás.

Ifjúsági találkozó Segesden. Életszentség a mindennapi életben címmel is hangzott el előadás a június 25-én Segesden rendezett ifjúsági találkozón, ahova a Kaposvári Egyházmegye fiataljait várták a szervezők. A találkozón a kölni Világifjúsági Találkozóra készülők is részt vettek.

József Attiláról a börtönben. Dinnyés József daltulajdonos volt a vendége a kaposvári Büntetés-végrehajtási Intézetnek június 13-án. Az előadót a börtönpasztorációs csoport munkatársai kérték fel egy József Attila-összeállításra, ugyanis a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázatuk eredményes volt.

Az Emmánuel Közösség találkozója Kaposváron. Immár harmadik alkalommal Kaposváron rendezi meg az Emmánuel Közösség a nyári táborát. Ezúttal július 20-24. között zajlik az ifjúsági és családos találkozó a Táncsics Mihály Gimnáziumban Nem jó az embernek egyedül címmel.

Lelkigyakorlat az apokalipszisről. Hagyomány, hogy nyaranta lelkigyakorlatot tart Varga László, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa. Idén augusztus 18-20. között zajlanak majd a tanítások, témájuk az apokalipszis lesz.

Somogy Kincse a Fekete életmű. Fekete István életműve is megkapta az Örökségünk - Somogyország Kincse kitüntető címet. Az elismerést augusztus 20-án, falunap keretében adja át a megyei közgyűlés alelnöke Göllében, Fekete István szülőfalujában, ahova egy évvel ezelőtt feleségével együtt eltemették, s ahol emlékmúzeum idézi alakját.

Táborok Újudvaron. Július 17-től 29-ig három turnusban rendezik meg a Szent Rita Katolikus Ifjúsági Tábort Újudvaron. Az általános iskolása alsós és felsős diákjai, illetve a középiskolások és a főiskolások Az út, mely az embereket összeköti, egyúttal egymással is összeköti őket mottó alapján ezúttal is gazdag lelki élményre számíthatnak.

Lőrincz Sándor